tejesembernek lenni vajon még létező foglalkozás?

tanulni kéne, kaját kéne csinálni, edzettem ma az ex-szel a gildában, és csak keveset nyafogtam az elején, hogy engem innen kinéznek. egyébként három bölcsességfogam döntött úgy, hogy itt az idő, be van gyulladva az egész arcom, nikki sudden-t hallgatok, körülöttem későkori templomok alaprajzai hevernek, semmiféle késztetést nem érzek arra, hogy memorizáljam őket, (és ez sem maradhat ki természetesen) az egyetlen dolog, amihez kedvem volna az az, hogy régésszel összebújva aludjak.

winter wonderland...

a mai napon mindennél jobban idegesítenek a karácsonyi dalok a munkahelyemen, szeged, bazmeg, pedig már november közepétől lett volna időm megszokni a rémesebbnél rémesebb feldolgozásokat, most kidobjam én, vagy várjam meg, amíg ő teszi meg, most például a coco jumbo christmas edition megy, nekem kell otthagynom, mert ha ő teszi meg, azt nem élem túl, majdnem olyan rossz, mint egymás után ötször meghallgatni a rudolph the red-nosed reindeer-t, mi a f*szt csináljak, különös kegyetlenséggel ölném meg azokat, akik karácsonyi számokat írnak, pedig azt hittem, hogy mi leszünk én leszek majd a szabályt erősítő kivétel, meg azokat is, akik kitalálták, hogy folyamatosan ilyeneket kell hallgatnunk.annyira szerencsétlen vagyok.

szóval most az van, hgy régész miskolcról szegedre költözik.


(figyelmetekbe ajánlanám az előző bejegyzés címét, hehe)

"meg fogja szopni"

ha nem én ültetem el magamban a folyamatos szorongást és félelmet régésszel kapcsolatban, akkor mások megteszik helyettem. fél éve tartó (néha jóleső, pillangószerű) gyomorgörcs nem normális, ugyehogynem?

nem tudom, mit csináljak.

és nyál megint!

hülye tinilány-jelzők jönnek csak a számra, miért nincsenek aranyos, de szép és nem idétlen jelzők ahelyett, hogy übercukiság, miért nem tudom leírni, hogy mennyire jó most, hogy milyen édes, hogy a boldogságtól csak ordítani tudnék, és hogy emellett mennyire nagyon hiányzik...milyen rég is volt már ilyen. nem is tudom, volt-e már ilyen.

álmomban régész elkezdte idézni a blogom rá vonatkozó részeit, én pedig próbáltam úgy tenni, mintha nem tudnám, miről beszél. erre kinevetett, hogy ne legyek már ilyen kis hülye, hát lehet téged nem szeretni?

álmomban régész kalácsképű volt, kicsi csíkszemekkel.

hát megérdemelném-e, hogy a jövő heti 6 (!) vizsgám* után, nem mellesleg a 22. (!) szülinapomon kiadjak 6000 (!) forintot egy Onyx (!) koncertjegyre?

vagy jobb lenne-e, ha ugyanezt a pénzt félretenném karácsonyi ajándékokra baráti társaságban elinnám, szintén a szülinapomon a könyvtárklubban, ahol egy zsombor nevű buzi fiú csak nekem fog gitározni állítása szerint?


*amiből mondjuk 3 sikerülhet is...

nyál a.k.a. romantika

az előző bejegyzés remek példája annak, hogy nem szabad sok-sok óra nem annyira eredményes arab tanulás után hajnalban belenézni az Igazából szerelem című gyöngyszembe. sajnos sokszor elfelejtem, hogy a valóság nem teljesen ilyen, és azon sírok rinyálok, hogy nekem miért nincsenek ilyenek az életemben.

aztán rájövök, hogy de. nagyon is vannak.

rinya, mert megijedtem, mert ez most túl jó

vannak terveim a jövőre nézve. most nem szeretnék a munkáról, vagy iskoláról írni, mert ezekkel kapcsolatban sok dolog kering a fejemben. hogy februárban jelentkezek oroszra vagy norvégra, vagy iranisztikára, vagy valami másra, nem érzem úgy, hogy eddigi egyetemi éveim alatt bebizonyítottam volna, magamnak hogy mire vagyok képes. jövőre pedig jelentkezek arab MA-ra ésfel fognak venni. egyébként meg könyvrestaurátor és idegenvezető és antikvárius és könyvkötő és rocksztár leszek. kicsit kusza.

aztán a terveim régésszel. vagyis a B-terveim, arra az esetre, ha elhagyna, mert buta vagyok, mert csúnya vagyok, mert kicsi a mellem, mert nem elég nagy a seggem (igen, ez is egy valós probléma, ki gondolta volna  , hogy valaha is lesz ilyen...), mert teljesen mások vagyunk, mert még mindig itt a távolság (km-ben mérve 200, lélekben meg ki tudja, mennyi, nem tudom, hogy tudni fogom-e valamikor is), mert egyszerűen csak unalmas vagyok, vagy gyerek vagyok, vagy csak ki tudja miért, nem tud szerelmes lenni belém, nem férek bele az életébe,  vagy csak leszar, ilyen dolgok járnak a fejemben.

szóval a terveim: elmegyek külföldre, halálra keresem magam buditakarítással, sörcsapolással, ilyesmikkel. elmegyek afrikába éhező gyerekeken segíteni, mondjuk felajánlom a testem egy éhező kannibál falunak, itt maradok és folytatom a szánalmas életem, és még vagy ezer évig a szaros alexandrában fogok dolgozni, és soha többé nem leszek szerelmes, alkoholista leszek és egy csodálatos nyári éjszakán holdfény és csillaghullás mellett szépen csendben belehalok az önsajnálatba.

az A tervet el sem merem képzelni.

azt hiszem nem kéne a koli folyosóján énekelnem. főleg olyanokat nem hogy "húúú de jófej vagyok"

nem hiszem, hogy az önbizalmam valaha is megtalálja az arany középutat.

így talált rám valaki: "hogyan rajzoljunk szemöldököt magamnak"

(a szemöldökrajzolás magamnak vajon tényleg csoportos elfoglaltság?)

lehetőségek

Évuska: Szeretlek. (suttogva, kiabálva, nevetve, énekelve, puszilva, harapva, nyögve, félálomban, csak úgy, részegen, józanul, halkan, hangosan, mindenhogy, akárhogy, csak valahogy végre, hadd mondjam ki, mert már annyira feszít belülről, annyira nehéz magamban tartani)

Régész:

a, Tudom. 

b, Jól van, Picike! (közben nevet, megpuszil)

c, Szerintem most haza kéne menned.

d, Szeretlek.

e, Egyéb

(tippeket kommentben várom)

ha tojássaláta lennék, megromlanék-e két nap alatt a hűtőben?

költözik a bolt...

Vevő: Vannak mesekönyvek is?

Évuska: Persze, itt vannak...ÚRISTEN HOVÁ LETTEK???

nem röhögtek, dehogy.