na most, tényleg de tényleg most tartok ott, hogy gödörből ki, életbe be...nem a tegnapi iszonyat berúgás miatt, hanem amiatt, amit az alkoholos állapot kiváltott(úgy látszik ez a tegnapi nap mindenkinek ilyen nap volt)...zokogtam és zokogtam két hányás között, a fiúk már a tizedik kört rótták velem a háztömb körül, és támogattak fizikailag, lelkileg, kaptam rózsát, ölelést, puszit, betakartak, amíg ki nem hánytam és bőgtem az összes undort, bűntudatot és önutálatot a saját hibáim és mások hibái miatt, amik miatt ilyen lettem....és tényleg, nem volt elég pár olyan éjszaka, amikor csak feküdtem és agyaltam, valahogy ennek ki kellett jönnie fizikailag is, és kellett az, hogy megerősítsenek, ellentmondjanak, beszéljenek hozzám, vagy hallgassanak...és tényleg többet kellene találkoznunk, és tényleg, a barátok a legfontosabbak, és köszönöm Nektek, Gyüregabi, Levi és Kakuszijani, köszönöm, köszönöm köszönöm köszönöm, hogy vagytok:)