vajon hány évesen jövök majd rá, hogy mennyi időt vesztegettem el azzal, hogy megpróbáltam elhinni, hogy igen ez a boldogság.

most amúgy elég szar megint, mert ugye nincs pénzem, béna vagyok a szar munkában is, nincs időm a barátaimra, nekik meg már nincs kedvük hozzám, híztam, és a régésszel csak este találkozunk és nekem ez nagyon rossz, mert akkor sincs időnk egymásra, nem teljesen olyan ez, ahogy elképzeltem. kicsit kiábrándultam mindenből.

az eddigi negyedéves élni nem akarásom most először durva halálvágy volt, ez megijesztett, mert igazából nincs akkora baj. utólag mindig röhögök magamon egyébként, a 3 napos bőgés után most is így volt.