Múlt héten nagyon sok orvosi könyv jött az antikváriumba, amit ki kellett rakni a polcokra. Az egyikbe az írásból ítélve réges-régen beleírta valaki, hogy Varga B. és hogy non omnis moriar. Komolyan. Ha nem láttam volna, nem hinném el senkinek.

bazmeg.

Ma az egyik könyvrendelésnél a megjegyzés rovatban ezt találtam:
Két éve keresem ezt a könyvet! Köszönöm!

A könyv címe: hogyan éljük túl a családunkat?

azt hiszem munkahelyi ártalom, hogy ma ábécé-rend alapján próbáltam megtalálni a joghurtot a boltban a polcon.

ma portalanítottam a könyveket és a polcokat az antikváriumban. utoljára akkor volt ilyen koszos a kezem, amikor ásatáson dolgoztam:D

elgondolkodtam milyen életük lehet azoknak az embereknek, akik még este háromnegyed tízkor jönnek be az antikváriumba könyveket nézegetni és zárás előtt 2 perccel még megkérnek, illetve inkább rámparancsolnak, hogy radírozzam ki az árakat a könyvek hátuljából meg szedjem le a vonalkódot meg nézzem már meg hogy xy sohanemhallott* festőbácsinak az 1964-es kiállítási katalógusa meg van-é ugyan...

a világ egyik legszörnyűbb dolga az, ha az ember arra kényszerül, hogy állva zuhanyozzon


jah, és a világ legjobb érzése:
"Shot through the heart, and your to blame, darling
You give love a bad name"


*bár lehet, hogy csak én vagyok iszonyatműveletlen..:$

bármit megtennék azért, hogy koszorúslány legyek.

-jujj de jó, koszorúslány leszek.
-ö....évike, nem lehetsz.
-de miért?
-mert a koszorúslányoknak szüzeknek kell lenniük.

bármit.

tegnap a buszon láttam egy anyát és a lányát, meg a kutyájukat. a lánynak még az enyémnél is fehérebb és vastagabb combja volt, pluszban mellé tele volt nagy vörös pattanásokkal (igen, a combja) és kihúzófilc-narancs színű picsagatyája volt. az anyára nem emlékszem. külseje háttérben maradt, ugyanis ahogy felszállt a buszra, beletette a kutyát egy spar-os szatyorba. a lányának pedig ez teljesen természetes volt. kíváncsi vagyok, hogy neki volt-e babakocsija, vagy csak egy puha bohócos gyerekpléddel kitömött reklámszatyorban vitték?

és akkor holnap elmegyek és veszek magamnak egy saját kávéscsészét a munkahelyemre. értitek? saját kávéscsésze a saját munkahelyemen. komoly. de tényleg.
jeeeeee

mint már említettem....részegség és a hülye gondolatok..hátigen...ezt nem törlöm ki...ok.

van vmi pasi? nem, nincs pasi. nem rossz? nem, tökjól érzem magam, dolgozom, megtalálom önmagam, a saját lábamra állok (dehogy, sorozatot nézek, dolgozom, részeg vagyok és zabálok, akurvamindenit) és igen, az életem nem olyan aaaaaaaaawesome (júnóvátájmín), mint ahogy gondolom...jól érzem magam,de. és mindig ott a de. ez a baj. talán majd ha suli meg munka együtt és akkor tényleg nem lesz időm erre gondolni...de nem. nem tudok egyedül lenni. nem. nem. nem. hüpp (érezzétek át, ti is szipogjatok) és ma megint korcsszerelmes szám(kifejtemegysze, ígérem). ójeee. hüpphüpp.

iszonyat látni, ahogy az egy napos ünnepek előtt is úgy rohanják meg az emberek a boltokat, mintha legalábbis háború lenne és tényleg aggódniuk kellene amiatt, hogy éhezni fognak. kilométeres sorok, harcok az utolsó kenyérért, gyereksírás, káromkodások, vénemberek bűze. ehhez még hozzájárul a szörnyülködő pillantások hada (csaaaaak eeeeeennyiiii?eeeez éhen fog halni), amikor odaállok a sor végére két körtével és egy doboz tejföllel.

az meg milyen már, hogy az indexen az időjárásjelentést a politikához rakják...bár ezt eddig is tudhattam volna, hogy oda tartozik, hiszen megmondták a gazdák is, hogy a jégeső miatt (is) kurvaanyját a kormánynak.

29 ember, 1 család (és ez csak egy pici része), 3 nap, sok pia és sok kaja, jókedv, kacagás, egymáshoz közelebb kerülés. kell ennél több? nem. és igen, igen, akárki akármit mond, a család a legfontosabb.

<3

MOST, VÉGRE!!!

rég szerettem ennyire az életemet, ha szerettem valaha is ennyire:)

ott kezdődött az egész, hogy otthagytam a munkahelyemet. nem volt vele semmi komolyabb baj, csak épp nem voltam odavaló. ennyi. és semmi nem fog onnan hiányozni. amire jó volt az a munka az az, hogy talán egy picit közvetlenebb lettem, kommunikálok végre az emberekkel, talán nem is tűnök már olyan szerencsétlennek.
ami viszont még jobb, hogy van új munkám:)
antikváriumban dolgozom, ami maga a mennyország:) :) :)

és! ami nem mindegy, az az, hogy tényleg végleg kiiktattam minden Pistikét és Tóthot a kis szívemből. a könyvek érdekesebbek, mint a férfiak. meg szebbek is.

mindebből amit leírtam, az következik, hogy: aki látott már engem folyamatosan vigyorogni meg úgy igazán boldognak, na az képzelje el, hogy az milyen, és gondoljon arra, milyen az megtízszerezve:) :) :) :) :)

fáradt vagyok, nagyon. de! igazából örülök neki, hogy fáradt vagyok, hogy dolgozom, boldog vagyok. nem csak azért, mert ha egyszer végre kapok fizetést, akkor lesz pénzem, és vehetek magamnak új ruhákat meg könyvet, hanem azért is, mert nem unatkozom. ami nagyon jó, mert akkor nem gondolkodom hülyeségeken állandóan. mint pl.: "x így, y úgy, hejjdeszeretem pistikét meg tóthot, jajjhogyszenvedek mert nemszeretagalambom, jajjdehiányzik, jajistenem"
én tényleg csodálkozom, hogy eddig is voltak barátaim akik végig bírták hallgatni a sok rinyát. utólag is bocsánat:D

van egy nagyon édes fiú a konditeremben. kedves, mosolygós, elpakolja a súlyokat, hogy ne nekem kelljen, szép is. megnézem iwiwen (natürlich)....iskoláknál középiskola: "majd a Szabó Ervin."

hádebazmeg:D

Ma kaptam egy ilyet:

"Kedves Éva Eszter!
Sikeresen regisztráltál név@szolgáltató.hu e-mail címmel az iwiwre:)
Ha kérdésed van, olvass bele a gyakran feltett kérdésekbe, amit a jobb felső sarokban, a FAQ feliratú gombbal érhetsz el."


lehet, hogy kicsit megkésve, de azért aranyosak:D

Uram egek!
a tuaregek
lepik el a Szaharát,
rohan a horda,
lehull a porba,
kit jatagán talált

Segítség! Ha valaki tudja ezt tovább, de nem ebben a változatban, légyszi!!! Kábé 2 hete megy a fejemben és nem tudok egyszerűen rájönni, hogy hogy is van ez tovább :(

igen, nagyon magasröptű gondolataim és vágyaim vannak, tudom.

Ha úgy vagy egy érzéssel, hogy "namajdénmostaztánigazánmegmutatomhogynem/igen", akkor annak sírás vagy iszonyatos nagy égés lesz a vége, vagy mindkettő. Azt hiszed, te most tényleg nagyon megmutatod és úgy is érzed. Semmi lábremegés, hangelcsuklás, idegesítő gyomorkorgás és/vagy gymorliftezés. Aztán utólag látod, hogy hoppá, mindenki látta, csak te nem. Ez lehet, hogy vicces is lesz egyszer, nevetni fogok rajta öreg napjaimban, de azért egyelőre még jól belevörösödök itt magamban minden egyes alkalommal.

ilyen volt

"Ha gondolkozni próbált róla, azt érezte, hogy van és jó hogy van, semmi többet. Ennek a vágynak csak boldog jelene volt. Múltja és jövendője nem."

elvileg azért mentem haza, hogy szépen kipihenjem magam, de most sokkal rosszabb visszajönni és dolgozni úgy, hogy közben az otthoni három napos folyamatos zabálást kell kipihennem...majd ha egyszer okos nő leszek, ilyen esetekben léböjt-kúrára vagy káposztaleves-diétára fogom magam, az biztos jó lesz:D

mikor hazajöttem, anyukám felhívta a figyelmemet arra, hogy ha már úgyis annyi pasi van a munkahelyemen akkor legyek szíves valamelyikkel közelebbi kapcsolatot létesíteni, mert látszik az bőrömön, hogy valami hiányzik az életemből.