..és a terveim 2010-re

1. angol emelt szintű érettségi májusban
   
2. befejezem az egyiptológiát ősszel
   
3. keresek egy kevésbé fárasztó munkát (nehéz lesz: nem feltétlenül másikat keresni, hanem ezt otthagyni)
4. kapcsolat tisztázása régésszel

és persze ott van, hogy rendesen kajálok, rendesen mozgok, beosztom a pénzem, sokat találkozom a barátaimmal, lefogyok, nem dohányzom és persze beutazom a világot. de ezeket már felesleges lenne újabb pontokba szedni.kezdő lépésnek elég az első négy. ezek után hátha kibékülök magammal, és ha ez megvolt, már lesz időm megváltani a világot.

értékelem 2009-et:

szar volt.

(remélem, 2008/2009-re soha nem fogok majd úgy tekinteni, hogy ezek voltak a régi szép idők)

évek óta végre egy normális karácsony, béke és boldogság itthon annak ellenére, hogy tegnap elromlott az autónk és a bojler, és bátyám szobája is beázott egy óriási részen. apám ünnepi depressziója most egy kicsit visszafogottabb, kivételesen senki nem lett idegbeteg, valahogy most rendbe jött a család, ennek örülök.

ami egy kicsit beárnyékolja az ünnepi hangulatot,  hogy egyedül régésznek nem sikerült minden olyan ajándékot megvennem, amit szerettem volna, helyette sok kis pót-apróság, azért remélem örülni fog, holnap megyek hozzá, remélem még nem tör ki rajtam a (gondolataimat egyébként állandóan uraló) szeged-para és nem fogok hülyeségeket beszélve zokogni neki, mert az kellemetlen lenne.

-rámfröccsent a virágból ez a fehér izé...

-szerencsés növény.

ez életem egyik legfurább párbeszéde volt.

soha nem gondoltam volna..

...hogy ilyet fogok írni róla. számtalanszor szidtuk, szidjuk, az édesanyját is sokat emlegetjük, az apját megrugdosnánk legszívesebben. mégis, azt mondom, az Alexandra kedves lány. mert hát nekem, mint csóró diák félállásos fizetéssel (vagy később, akármikor) hogy lenne pénzem ötvenezer forintot  csak úgy egyszerre kiadni szebbnél szebb irodalomra. jó-jó, leírhatja az adóból, leírja, adhatna pénzt is még, de nem ad, adhatna több fizetést, de nem ad.

lehet, hogy túl kicsik az igényeim, de azért mégiscsak örülök, hogy az egész éves bélkidolgozást valamivel jutalmazzák. még ha nem is kerül neki semmibe, még ha nem is ad többet, még ha ettől nem is lesz jobb ott dolgozni, a sok szép, új, és (egy kivételével, ami ajándék) jó könyvtől szép lett a napom kicsit, pedig mióta tudom, hogy régész szegedre megy, sokkal többet félek és szorongok, mint eddig, megint sírva kelek és fekszem, enni sincs kedvem, de valahogy mégiscsak hízok, középkorú, vagy már öregedő antikváriusok húzogatják a hajam viccből, őrült galériatulajdonosok zaklatnak, könyvrestaurátorok tesznek kétértelmű megjegyzéseket, és ezektől kiakadok. ma először összevesztünk régésszel, bár ennek egy kicsit a szívem mélyén örülök egy picit, mert hát számítok én neki, vagy csak valami férfibecsület ez, most megint elbizonytalanodtam.

a blogra így is rátalálhatsz: tinilányok tanulnak szopni

és most már így is: én vagyok a legnagyobb szar a világon

valaki jöjjön ide, és vegye el tőlem az internetet!!! mindjárt vizsgázom és miley cyrus videókat nézek. itt a vég. (néha olyan hangja van, mintha beszorult volna valahová a feje)

milyen szép szó is az agrárhérosz! E!

tejesembernek lenni vajon még létező foglalkozás?

tanulni kéne, kaját kéne csinálni, edzettem ma az ex-szel a gildában, és csak keveset nyafogtam az elején, hogy engem innen kinéznek. egyébként három bölcsességfogam döntött úgy, hogy itt az idő, be van gyulladva az egész arcom, nikki sudden-t hallgatok, körülöttem későkori templomok alaprajzai hevernek, semmiféle késztetést nem érzek arra, hogy memorizáljam őket, (és ez sem maradhat ki természetesen) az egyetlen dolog, amihez kedvem volna az az, hogy régésszel összebújva aludjak.

winter wonderland...

a mai napon mindennél jobban idegesítenek a karácsonyi dalok a munkahelyemen, szeged, bazmeg, pedig már november közepétől lett volna időm megszokni a rémesebbnél rémesebb feldolgozásokat, most kidobjam én, vagy várjam meg, amíg ő teszi meg, most például a coco jumbo christmas edition megy, nekem kell otthagynom, mert ha ő teszi meg, azt nem élem túl, majdnem olyan rossz, mint egymás után ötször meghallgatni a rudolph the red-nosed reindeer-t, mi a f*szt csináljak, különös kegyetlenséggel ölném meg azokat, akik karácsonyi számokat írnak, pedig azt hittem, hogy mi leszünk én leszek majd a szabályt erősítő kivétel, meg azokat is, akik kitalálták, hogy folyamatosan ilyeneket kell hallgatnunk.annyira szerencsétlen vagyok.

szóval most az van, hgy régész miskolcról szegedre költözik.


(figyelmetekbe ajánlanám az előző bejegyzés címét, hehe)

"meg fogja szopni"

ha nem én ültetem el magamban a folyamatos szorongást és félelmet régésszel kapcsolatban, akkor mások megteszik helyettem. fél éve tartó (néha jóleső, pillangószerű) gyomorgörcs nem normális, ugyehogynem?

nem tudom, mit csináljak.

és nyál megint!

hülye tinilány-jelzők jönnek csak a számra, miért nincsenek aranyos, de szép és nem idétlen jelzők ahelyett, hogy übercukiság, miért nem tudom leírni, hogy mennyire jó most, hogy milyen édes, hogy a boldogságtól csak ordítani tudnék, és hogy emellett mennyire nagyon hiányzik...milyen rég is volt már ilyen. nem is tudom, volt-e már ilyen.

álmomban régész elkezdte idézni a blogom rá vonatkozó részeit, én pedig próbáltam úgy tenni, mintha nem tudnám, miről beszél. erre kinevetett, hogy ne legyek már ilyen kis hülye, hát lehet téged nem szeretni?

álmomban régész kalácsképű volt, kicsi csíkszemekkel.

hát megérdemelném-e, hogy a jövő heti 6 (!) vizsgám* után, nem mellesleg a 22. (!) szülinapomon kiadjak 6000 (!) forintot egy Onyx (!) koncertjegyre?

vagy jobb lenne-e, ha ugyanezt a pénzt félretenném karácsonyi ajándékokra baráti társaságban elinnám, szintén a szülinapomon a könyvtárklubban, ahol egy zsombor nevű buzi fiú csak nekem fog gitározni állítása szerint?


*amiből mondjuk 3 sikerülhet is...

nyál a.k.a. romantika

az előző bejegyzés remek példája annak, hogy nem szabad sok-sok óra nem annyira eredményes arab tanulás után hajnalban belenézni az Igazából szerelem című gyöngyszembe. sajnos sokszor elfelejtem, hogy a valóság nem teljesen ilyen, és azon sírok rinyálok, hogy nekem miért nincsenek ilyenek az életemben.

aztán rájövök, hogy de. nagyon is vannak.

rinya, mert megijedtem, mert ez most túl jó

vannak terveim a jövőre nézve. most nem szeretnék a munkáról, vagy iskoláról írni, mert ezekkel kapcsolatban sok dolog kering a fejemben. hogy februárban jelentkezek oroszra vagy norvégra, vagy iranisztikára, vagy valami másra, nem érzem úgy, hogy eddigi egyetemi éveim alatt bebizonyítottam volna, magamnak hogy mire vagyok képes. jövőre pedig jelentkezek arab MA-ra ésfel fognak venni. egyébként meg könyvrestaurátor és idegenvezető és antikvárius és könyvkötő és rocksztár leszek. kicsit kusza.

aztán a terveim régésszel. vagyis a B-terveim, arra az esetre, ha elhagyna, mert buta vagyok, mert csúnya vagyok, mert kicsi a mellem, mert nem elég nagy a seggem (igen, ez is egy valós probléma, ki gondolta volna  , hogy valaha is lesz ilyen...), mert teljesen mások vagyunk, mert még mindig itt a távolság (km-ben mérve 200, lélekben meg ki tudja, mennyi, nem tudom, hogy tudni fogom-e valamikor is), mert egyszerűen csak unalmas vagyok, vagy gyerek vagyok, vagy csak ki tudja miért, nem tud szerelmes lenni belém, nem férek bele az életébe,  vagy csak leszar, ilyen dolgok járnak a fejemben.

szóval a terveim: elmegyek külföldre, halálra keresem magam buditakarítással, sörcsapolással, ilyesmikkel. elmegyek afrikába éhező gyerekeken segíteni, mondjuk felajánlom a testem egy éhező kannibál falunak, itt maradok és folytatom a szánalmas életem, és még vagy ezer évig a szaros alexandrában fogok dolgozni, és soha többé nem leszek szerelmes, alkoholista leszek és egy csodálatos nyári éjszakán holdfény és csillaghullás mellett szépen csendben belehalok az önsajnálatba.

az A tervet el sem merem képzelni.

azt hiszem nem kéne a koli folyosóján énekelnem. főleg olyanokat nem hogy "húúú de jófej vagyok"

nem hiszem, hogy az önbizalmam valaha is megtalálja az arany középutat.

így talált rám valaki: "hogyan rajzoljunk szemöldököt magamnak"

(a szemöldökrajzolás magamnak vajon tényleg csoportos elfoglaltság?)