iszonyat látni, ahogy az egy napos ünnepek előtt is úgy rohanják meg az emberek a boltokat, mintha legalábbis háború lenne és tényleg aggódniuk kellene amiatt, hogy éhezni fognak. kilométeres sorok, harcok az utolsó kenyérért, gyereksírás, káromkodások, vénemberek bűze. ehhez még hozzájárul a szörnyülködő pillantások hada (csaaaaak eeeeeennyiiii?eeeez éhen fog halni), amikor odaállok a sor végére két körtével és egy doboz tejföllel.