2008. augusztus 13., szerda

MOST, VÉGRE!!!

rég szerettem ennyire az életemet, ha szerettem valaha is ennyire:)
ott kezdődött az egész, hogy otthagytam a munkahelyemet. nem volt vele semmi komolyabb baj, csak épp nem voltam odavaló. ennyi. és semmi nem fog onnan hiányozni. amire jó volt az a munka az az, hogy talán egy picit közvetlenebb lettem, kommunikálok végre az emberekkel, talán nem is tűnök már olyan szerencsétlennek.
ami viszont még jobb, hogy van új munkám:)
antikváriumban dolgozom, ami maga a mennyország:) :) :)
és! ami nem mindegy, az az, hogy tényleg végleg kiiktattam minden Pistikét és Tóthot a kis szívemből. a könyvek érdekesebbek, mint a férfiak. meg szebbek is.

mindebből amit leírtam, az következik, hogy: aki látott már engem folyamatosan vigyorogni meg úgy igazán boldognak, na az képzelje el, hogy az milyen, és gondoljon arra, milyen az megtízszerezve:) :) :) :) :)

1 megjegyzés:

Andi írta...

mit nem adnék azért, hogy egy antikváriumban dolgozzak..