Meghalt János bácsi. nem egy János bácsi, hanem A János bácsi, a mi mozisbácsink, aki már 15 éve is nagyon öregnek tűnt, aki felpakolta az óriási filmtekercseket a biciklijére, és jött az oviba meg az iskolába, és 20 forintért egész délután vetítette nekünk a Kockásfülű nyulat meg a Varázsceruzát. Nem lehet elfelejteni, ahogy teker a biciklijével, integet, mindig van egy kedves szava, meg egy jó régi vicce, amin mindig nevetsz, mert olyan aranyosan mondja el, és akárhányszor megkérdeztük tőle, hogy hány éves, mindig tizenhat volt (tavaly is). A "mozijának" is olyan hangulata volt, amit nem lehet elfelejteni soha. El sem tudom mondani, csak becsukom a szemem és látom magam előtt az egészet, hallom a gép hangját, ahogy forognak a tekercsek, látom, ahogy csillog a szeme a nagy sztk-keretes szemüvege mögül. Imádta a gyerekeket, és mi is imádtuk. Felejthetetlen.