ma meglepődtem, amikor az alexandrában új dallamokat hallottam a gyerekosztály zenélős könyvei felől. itt amúgy megjegyezném, hogy van egy kedvencem, a falusi élet szépségét mutatja be, és zenél is natürlich, és már annyiszor hallottam, hogy amikor a tyúkhoz ér, mindig mondom vele hogy kotkotkotkot.

akor is meglepődtem, amikor megláttam a mai zh-t modern arab prózaszövegekből. nem, nem volt kellemes meglepetés.

a legmeglepőbb viszont a menzán kéregető éhező sebesült néger kisfiú volt.