ma hazamegyek végre. rég örültem ennyire miskolcnak (na jó, nem miskolcnak örülök). majdnem 2 hete csak erre várok, de most egy kicsit megijedtem azért....féltem a barátságunkat, féltem a másokkal való barátságunkat, féltem magamat attól, hogy megint szerelmes leszek, Őt pedig magamtól féltem.

van még kb. 18 órám ezerszer átgondolni, mérlegelni, józanul, észszerűen, felnőtt módjára, hogy mi is lenne a helyes. persze bármennyit is agyalok rajta, úgysem az érveim és ellenérveim fognak dönteni.