szóval tegnap minden a lájtos macskaborral kezdődött, aztán jött a többi, már nem is tudom, mi és mennyi, volt sok ismeretlen ismerős, sok ismerős ismeretlen, igen jól éreztem magam, egy ideig, sokat táncoltam, röhögtem másokon, magamon, mindenen, pörögtem, a végére viszont csak a lila folt a derekamon, a szégyenérzet és a wc-ben zokogva hányás maradt....és annyira mérhetetlenül sajnáltam/sajnálom magam, amiért egyedül vagyok, mert mindannyian egyedül vagyunk, mindenki magányos, de ma hajnalban én voltam a legmagányosabb ember az egész világon.
4 megjegyzés:
Nem vagy egyedül Évus,én minden nap meglátogatlak:)péntek 13 alkalmából megkaptam a levelet, hogy nem maradhatok,elvileg két hét múlva megyek haza és én is csatlakozom a magányos emberek klubbjához...újra felfedezem régi kapcsolataim szépségeit, az újakat megpróbálom magam után hagyni,az új élet szépségeit elfelejteni....egyes emberek elválnak,mások most találkoznak........Előre is boldog Valentin-napot...nekem még soha életemben nem volt felhőtlenül boldog Valentin-napom,de asszem ez nekem nem jöhet össze,ilyen az én szerencsém :)
jaj Réku köszönömköszönöm:):):)
egy részről sajnálom , hogy nem maradhatsz, biztos jobb lett volna neked, másrészt viszont azért örülök, h visszajössz, mert már nagyon hiányzol!!!majd csinálunk egy utó-valentin-napot ha hazajöttél:)
próbálj keresni egy szivárványt vagy nézegesd a bazilikát vagy olvass egy jó könyvet. a szép dolgok segítenek:)
azt hittem már nem is fogsz írni...
cb, nem szabadultok meg ilyen könnyen a no1 rinyablogtól:D
Megjegyzés küldése