pontosabban AZ exemről, ugyanis exem nagyon sok van, említésre méltó annál kevesebb. nem illettünk össze egyáltalán. külsőleg sem, belsőleg sem. teljesen más környezetből jöttünk, teljesen más háttérrel, más értékrenddel, és nem is tudom, hogy amikor összejöttünk, mi kötött minket össze akkor, és utána hivatalosan még két és fél évig, nem hivatalosan pedig mostanáig és még ki tudja meddig.
merthogy nincs ennek vége. vége volt egyszer, majd vége volt másodszorra is, most van valami, valami ki nem mondott, valami meg nem beszélt, valami, ami most nagyon jó, és aminek valószínűleg akkor lehetne vége teljesen, ha végleg békén hagynánk egymást. ez viszont nem megy. most még nem. még nem tudnám elképzelni, nem tudnám elviselni azt, hogy nem hívhatom fel akkor, amikor akarom, hogy nem ölelhetem meg, hogy nem bújhatok hozzá, hogy nem puszilja meg a fejemet úgy, ahogy szokta, hogy nem simogat meg.
nem szerelem ez. azon már túl vagyunk. de nem is barátság, hanem valami, amiről nem tujduk, hogy mi, nem tudjuk, hogy meddig. de most így jó, aztán ráérek majd később okos lenni és verni a fejemet a falba. mert lesz ilyen is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése