most már sikerült sírnom, sajnos csak dühös, csapkodós, kurvaanyázós sírás volt, pedig jobb lett volna a csendes, sarokban kuporgós, plüssnyuszi-ölelős sírás, amit mondjuk kevesebben látnak, mint ezt, utána pedig sikerült volna elaludnom, most viszont csak úgy simán, lazán letépném a saját fejem. de csak miután jól telezabáltam magam muffinnal meg csokival.

de nem érdekes, pozitív és mosolygós vagyok, kedves és szeretnivaló, és most az idő is jó épp, kiviszem biciklivel a szelektívbe a csap alatti szeméthalmot, hallgatok majd andalító zenéket, olvasok hasznos és jó könyveket, jegyzeteket másolok, írok egy mailt a (remélhetőleg) leendő témavezetőmnek, iszom mandulás teát, pihenek, este pedig elmegyek pasóra és jól bekúrok, felhívok mindenkit, hogy kapja be a f*szom, hajnalban hazafelé pedig levetem magam valamelyik hídról.