nem vagyok szerelmes. tudom, hogy általában (azaz mindig) kicsit könnyelműen bánok a szerelem szóval, mert ugye szerelmes voltam kardos gergőbe is az oviban, meg szerelmes voltam két hete a kávézósba is. nyilván ezeket nem gondolom komolyan (eddig kétszer fordult elő egyébként, hogy úgy igazán, nagyon.)

nem vagyok szerelmes, de valahogy most úgy érzem, hogy tudnék az lenni, ha engednék. a körülmények, na meg ő. szeretnék úgy gondolni rá, hogy igen, ő a szerelmem. és nem amiatt, mert most ő van hirtelen, mert lehetne nem tudom hány másik is akár (minden nagyképűség nélkül, amúgy tényleg nem értem, miért), hanem mert ő ő.

részletezhetném, de minek.