nemrég jöttem haza tőle. azt akartam, hogy rossz legyen vele, azt akartam, hogy azt tudjam neki mondani, hogy én ezt nem akarom.* kellőképpen rossz hangulatba hoztam magam a találkozás időpontjára, elhatároztam, hogy passzív és visszautasító leszek, ez sikerült is egészen addig a pillanatig, amíg meg nem láttam a buszmegállóban és rám nem mosolygott és meg nem hallottam a hangját.

és nagyon aranyos volt, mutogatott képeket az egész életéről, régi fellépésekről, meg ásatásokról meg klipforgatásról meg szudánról meg arról, amikor '97-ben a szigeten voltak (én azon az éven lettem negyedikes), meg amikor törött lábbal gitározik (nem a lábával) tizenévesen iron maiden bakelitekkel körülvéve, meg babaképeket, meg család meg ilyesmik.

volt egy olyan kép is, amelyiken a tavaly ilyenkor még-épp-nem-exem*** pubi egyetemistaként részegen fetreng a hányásában, mellette pedig a lány, akit miattam hagyott ott (ez nem igaz, bár ő ezt mondta), aki szintén a hányásában fetreng, és aki ugyanaz a lány, aki miatt engem ott hagyott (ez viszont igaz, bár ő nem ezt mondta). nem mintha jelenleg érdekelnének, vagy haragudnék, vagy még mindig megbántva érezném magam, de tényleg vicces volt.

*mielőtt túl késő lenne**

**igazából már túl késő

***nem AZ ex, ez egy másik