nem nagyon szeretem a verseket. van pár kedvenc versem, de nem annyira az én műfajom. azt meg kifejezetten nem bírom, amikor a sok nyomorék sötét majom költőnek érzi magát, még huszonévesen is. még szerencse (nektek is, nekem is),v hogy elég hamar rájöttem: semmi tehetségem nincs a vers- és dalszövegíráshoz, és szerencsére akkor azonnal megsemmisítettem az "alkotásaimat". bár néha egy-egy foszlány eszembe jut, rendszerint a hetes buszon, és olyankor persze nehéz magamba fojtani a nevetést. ez egyébként arról jutott eszembe, hogy az egyik rajongóm, aki nagyon tudja, hogyan kell udvarolni, küldött msn-en egy verset (saját természetesen), mellé pedig egy képet magáról, amin bárgyún-boldogan mosolyog, mellette pedig az exnője hajának egy szelete látszik.