fura az érzés, hogy nincs érzés. valahogy eltűntek. annyira akartam, hogy szerelmesek legyünk egymásba, milyen szép és jó dolog lehetne ez, nagyon vágytam rá, nagyon elképzeltem, nagyon beleéltem magam. és most, hogy egy hétig otthon voltam, és sokat találkoztunk, a reggeli kávénkat ittuk és ott ült velem szemben, és rájöttem: ez nekem így jó, ennél többre nem is lennék képes sem vele, sem mással. jó mindkettőnknek, hogy valaki törődik velünk legalább egyszer egy hónapban, babusgat, beszélget, megölel, puszilgat, szexel, és ennyi.

persze, 2 hét múlva a halálszerelmes rinyámat fogjátok olvasni. nyilván azért, mert akkor már szexhiányom lesz, meg PMS is, úgyhogy nem kell komolyan venni, kérlek titeket.