lassan fél éve most aludtam először a saját ágyamban. éjszaka többször felriadtam, és félálomban csak néztem, hogy hol a picsában vagyok.  itt van a családom, itt vannak a régi dolgaim, a plüssállatok, a babák, a régi naplók, ezer éves száradt rózsák és ezer éves szerelmeslevelek, a diófa az udvaron, itt van az életem nagy része. furcsa, hogy alig több mint három éve vagyok csak pesten, és ez már nem az otthonom. itt már nincs, pesten pedig még nincs otthonom.

talán szomorú is lehetnék emiatt, lehet, hogy leszek is, de most nem.

most jó.