tegnap majdnem sírtam, ahogy távolodtam el a vonattól, giccses filmesen szökött a szemembe a könny és szorult el a szívem, nem akartam, hogy hazamenjen, annyira szerettem volna csak még egy kicsit vele lenni, utáltam, hogy megint egyedül kell aludnom, meg hogy nem kávézunk reggel együtt, és hogy csak egy órára találkoztunk...
ma pedig boldog voltam, mert tegnap láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése