mostanában egyébként nincs kedvem írni, mert visszaolvasva a bejegyzéseket (annak tükrében, hogy most már HA AKARNÁ, régész is láthatná, egyébként már rájöttem, örülök neki, hogy nem akarja) egyre idétlenebbnek és feleslegesebbnek tűnik az egész, pedig annyi minden történik velem, és annyi az érzés, amit leírnék, de még ha tudom, hogy úgysem olvassa, akkor sem érzem magam biztonságban.

 

bár lemaradtam a szomszédok-partiról, mert későn értem oda (de vágásiferi volt az antikváriumban!!!), azért viccesen éreztem magam biokémikus fiúval, aki itt lakik tőlem 10 percre és hazakísér a munkából , hogy ne ázzak meg mert nincs esernyőm, és napközben sms-t ír, meg este is és (jujj de nagyképűen hangzik) megőrül értem, és mondja, hogy szeret (részegen, és nyilván nem úgy, de mondja), még ha tudja is, hogy NEM, és édes, meg jó vele, meg minden, de hát régész...