2010. április 25., vasárnap

vajon meddig tart még az, hogy a világ legnagyobb idiótájának érzem magam, ha az érzelmeimről beszélek a régésznek?

suta, bugyuta, esetlen gyerek vagyok és attól félek, hogy úgy múlik majd el ez az egész, hogy nem is tudtuk igazán megélni, hogy kiszeretünk, még mielőtt  igazán beleszeretnénk a másikba , és hogy évek múlva elfelejtjük, hogy milyen jó volt, mert nem lehetett igazán jó, de hát lehet-e bármit is tenni?

Nincsenek megjegyzések: