2010. július 17., szombat

most már nyünnyögünk egymásnak egyébként*, puszinyuszi, manófejű, deédesvagy. voltunk a tónál is, hűvös vízben körülöttünk kis halak, gyere az ölembe, baba, sok puszi sok mosolygással, minden olyan természetes, már én is, nincs görcsölés, nem fogom vissza, nem állítom le magamat, nincs ott a kérdés, hogy mi van/lenne/lesz, ha...ja és igen, megéri azért a két napért két hetet várni


*ennek én azért örülök, kell a nyünnyögés.

Nincsenek megjegyzések: