most amúgy elég szar megint, mert ugye nincs pénzem, béna vagyok a szar munkában is, nincs időm a barátaimra, nekik meg már nincs kedvük hozzám, híztam, és a régésszel csak este találkozunk és nekem ez nagyon rossz, mert akkor sincs időnk egymásra, nem teljesen olyan ez, ahogy elképzeltem. kicsit kiábrándultam mindenből.

az eddigi negyedéves élni nem akarásom most először durva halálvágy volt, ez megijesztett, mert igazából nincs akkora baj. utólag mindig röhögök magamon egyébként, a 3 napos bőgés után most is így volt.

re

kb egy hónapja újra csak szomorú vagyok, sírok és sírok és sírok és még akkor sem tudok boldog lenni, amikor a régész itt van. nem csak a szokásos kudarctól való örökös félelmem és állandó bizonytalanságom és kishitűségem és akaratgyengeségem, hanem az is, amit kezdtem már épp biztosnak venni, hogy a régész csak az enyém és lehet engem szeretni, na most ez is megkérdőjeleződik. meg tudod, voltak azok a pillanatok, amikor már úgy éreztem, hogy nem számít, hogy nem én vagyok a legszebb nő a világon, hogy nincs tökéletesen szép arcom, meg 90/60/90 (illetve a régész esetében ideálisan 90/60/120) alakom, és elfogadom, hogy kibaszott velem az élet, de nem baj a középszerűségem, mert kedves és szeretni való vagyok, de kb egy hónapja csak és kizárólag a gyönyörű nőket veszem észre magam körül, magamat minden eddiginél nagyobb selejtnek érzem, a szarember-érzés is csak fokozódik, és hetente 3szor nézegetem a plasztikai sebészetek honlapját, ez így nem jó.

és nyilván, erről beszélni kéne: másoknak, akikben megbízom, és meg is hallgatják ezt, és tanácsokat is tudnak adni no meg a régésznek is, hogy helló, igen, velünk is van vmi baj, nem csak az életem többi részével (itt persze felmerül megint a kérdés, vajon tényleg velünk van-e baj, vagy csak velem).

szóval welcome back, évuska...

most azért nem írok, mert nagyon fáradt és kimerült vagyok és ilyenkor sírni van kedvem és elbizonytalanodom, pedig most egyébként jó.

ír nekem sms-t, hogy jól vagyok-e, reggel nyolcra odajön elém a kolihoz és hoz nekem szendvicset, hogy ne éhezzek nap közben és elkísér és hosszan megölel, milyen milyen édes, régész pedig megharagszik rám, mert nem alszom nála, mert másnap fél nyolcra megyek orvoshoz, mert éjszaka fogta magát az egyik anyajegyem és hirtelen leszakadt és  összevérezte a szép madárkás felsőmet, és most félek, hogy meg fogok halni.*

felvetettem a kérdést az exnek, hogy vajon csak addig lenne ilyen kedves velem a biokémikus, amíg meg nem fektet, azt mondta, hogy ismerve engem nem kell sokáig várni arra, hogy kiderüljön. akartam neki mondani, hogy én már tisztességes lány vagyok és soha nem tennék ilyet, de biztos kiröhögött volna, nem mellesleg lehet, hogy jogosan, így elnézve a sötét múltamat.

*most már kiderült, hogy nem fogok meghalni, legalábbis nem ettől, de tegnap még nagyon meg voltam ijedve.