pont ma akartam egy olyan posztot írni, amiben lefikázom napjaink szar filmjeit(tehát kb mindet). na ez az amit most nem teszek meg. mármint nem úgy, ahogy akartam. lehet, hogy nem a mai filmekkel vagy rendezőkkel van probléma, hanem csak az én vadromantikus kis lelkem olyan, hogy olyannyira nem szereti ezt a világot, hogy nem képes befogadni és magáévá tenni a mai filmeket. fásultan nézem az összeset, akár komoly, akár nem, sőt, most már horrort is merek nézni, de nem akarok. úgyhogy ma arra jutottam, hogy nincsenek jó filmek, egyáltalán. aztán rá kellett jönnöm, hogy vannak. bár lehet, hogy a cseh újhullám nem olyan népszerű, de a Szekérrel Bécsbe olyan, amit mindenkinek látnia kell. Annyira egyszerű, annyira szép, annyira emberi, annyira katartikus...gyönyörű, gyönyörű, s ha csak egyetlen olyan ködpárás, szénásszekérben alvós reggelem lehetne egyszer az életben, egyetlen olyanért azt mondanám: ezért megérte élni...és tényleg meg is érné.
