most azt hiszem megint sírnom kell miattad....és azt hiszem nem lesz már egyszer sem olyan, hogy nélküled lennék szomorú, mert akármi rossz van velem, mindig eszembe jutsz, és a végén már nem amiatt sírok, ami kiakasztott, hanem miattad, a hiányod miatt....fura, hogy amíg éltél, nem éreztem ennyire a hiányodat...mármint...hiányoztál, de nem sírtam miattad...nem voltál napokig a fejemben, hogy "most mi lehet vele?"...eddig nem hittem abban, hogy a halál után lehet valami, de most, mint olyan sokan mások, próbálok abba kapaszkodni, hogy van valami, és te jobb helyen vagy és ezzel nincs vége, és igenis megpofozhatlak majd, ha egyszer még találkozunk...próbálom keresni veled a kapcsolatot, de most sem vagy rám kíváncsi...lehet, hogy jobb is, hiszem majd még nagyobb meglepetés lesz, ha újból találkozunk, nem akarod elrontani azt a pillanatot...remélem emlékezni fogsz rám és szeretni fogsz, mert én szeretlek, mert szerettelek....