szeretek pogózni, szeretem ha leöntenek sörrel, szeretem a világot kizárni és táncolni(akármilyen idétlenül táncolok is), szeretem manólányt, szeretem az életemet, szeretem gyufával meggyújtani a cigimet, szeretem, hogy vannak olyan emberek, akikkel bármiről lehet beszélgetni, szeretem a pál utcai fiúkat, a keserédes számaikkal, mert róluk valahol mindig vb jut eszembe, de most már nem azzal a szívfacsaró érzéssel, mint mondjuk egy hónapja, hanem...el sem tudom mondani, mintha mindig azt érezném, amikor eszembe jut, hogy megölel, olyan vb-s öleléssel, nem csak ölel, neked dobja magát és szorít és a nyakadra ad puszit, és ott a hátizsákja a sok kacattal meg a villakarkötő a karján meg fifi is vele van, megsimogtja az arcodat és látod a tövig lerágott körmeit, meg a madzagokat a csuklóján, érzed az illatát, és már nem is haragszol rá, már nem fáj, csak hiányzik...