tegnap amikor jöttem haza, épp meghalni készültem, annyira rosszul voltam, amikor 3 nagyon kedves idős ember beült elém a vonaton. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, de nem tudtam rászánni magam, hogy átvonszoljam szánalmas testemet egy másik kocsiba. Pedig azt hittem, már nem lehet rosszabb, de ezek a kedves emberek elkezdtek politizálni. Nem szeretem ha politizálnak. Nem szeretem az öregembereket. Nem szeretem a polizitáló öregembereket. Főleg azokat nem, akik még nálam is hülyébbek a politikához, és amikor már nem tudnak semmilyen "érvet" felhozni a másik ellen, akkor jön a titkos fegyver: "én jól ismertem az apját, mindig azzal dicsekedett, hogy neki 150 nyakkendője van". aztán ez után még mondtak valamit, aztán üvöltöztek egy kicsit, majd az egyik elkezdte rugdosni a másikat. jó buli volt, leszámítva azt a tényt, hogy nem tudtam, melyik pillanatban hányom le őket és hogy halálom pillanatában nem az lesz az utolsó, amit látok, hogy a szeretteim ott vannak mellettem és épp megbékélek a sorosmmal, hanem öregemberek ordítják egymásra, hogy Orbán meg Gyurcsány, és a velem szemben ülő szerencsétlen fülbevalós-sárkányostetoválásos enyhén szakmunkás beütésű fiatalember próbál velem flörtölni. még jó, hogy csak Hatvanig mentem, mert ha Miskolcig ezt kellett volna hallgatnom, hát lehet, hogy tényleg meghaltam volna...