nem is tudtam, hogy ilyen nagy jelenség vagyok, egészen addig, amíg nem mászkáltam ma egész nap egy rabbi kinézetű félméteres plüssmacskával a városban (becsületes nevén Ezékiel), akit egyébként ajándéba vettem, csak nem volt időm hazavinni. lefényképeztek, a metrón odajöttek beszélgetni, öregemberek kedvesen mosolyogtak rám, kisbabák nyúlkáltak felém teliszáj vigyorral. Bárcsak Ezékiel nélkül is így állnának hozzám az emberek...