ha már nem lettem szép és okos és csinos, legalább kedves vagyok, és jól tudok hallgatni, ha nem értek valamit, illetve másokat. és képes vagyok sok mindent pozitívan látni mostanság és megmosolyogtatni az embereket néha. hasznosnak még mindig nem érzem magam, őszintébbnek egy kicsit, a szorgalmamon javítanom kell még, és a pontosságomon is...vagyis jobban mondva a pontatlanságomból pontosság kell, hogy legyen.

mellesleg alig várom, hogy hazamenjek és bevegyek egy buscop@nt, mert megint úgy fáj a gyomrom, mint amikor a kezdődő fekélyem volt...pedig mostanában még ideges sem vagyok, csak néha, csak kicsit.


a magyar nyelvben pedig a leggyönyörűbb szó a zuboly. szerintem.