nincs kedvem dolgozni, nincs kedvem tanulni, nincs kedvem beszélni, nincs kedvem rendet rakni, nincs kedvem kaját csinálni, nincs kedvem netezni, igazán írni sincs kedvem, csak érezni akarom kezeim és a talpam alatt a füvet, miközben fekszem és örülök neki, hogy a becsukott szememet süti a nap, amit egyszercsak eltakar az a fiú, aki fölémhajol és megcsókol és finom az illata, puha a haja, borostás az arca, és mondjuk ő a gyönyörű Graham Greene-fiú az antikváriumból...

jól érzem magam, de mostmár tényleg kell a szerelem....de tényleg!

várok.