a mai napom nagyon fárasztó volt...

szóval délelőtt vásárolnom KELLETT felsőt meg pulcsit meg cipőt meg nyakláncot, aztán jöttem dolgozni, kipakoltam vagy tíz láda koszos poros nehéz régi könyvet (de nagyon jók voltak amúgy), feltörte a lábam a cipő, nagyon melegem van, a karomon van egy nagy piros folt, olyan, mintha megégtem volna. ha csak lányok olvasnák a blogom, leírnám, hogy miért olyan, de így nem, mert nagyon nagy égés lenne.

fáradt vagyok. de sajnos nem lehet minden nap olyan, mint a tegnapi. tegnap nem volt itt a főnökünk, az egyik munkatársammal a fél órás ebédszünetet kitoltuk két és fél órásra, kajáltunk, aztán ittunk két mojitot, közben csatlakozott egy másik munkatársunk is, halálra röhögtük magunkat. :D ma viszont pakoltam és pakoltam, két munkatársamat kirúgták, és ki tudja, hogy hány embert fognak még elküldeni, ha meg nem szűnik egyáltalán az egész antikvárium- hálózat...nekem nem olyan durva, mert engem még talán eltart a családom, a munkatársaimnak viszont a saját családjukat kell eltartaniuk...olyan rossz látni, hogy egész nap feszült mindenki, teljesen el vannak keseredve, én pedig bámennyire is bele tudom élni magam általában mások helyzetébe, most valahogy nem sikerül, nem tudom rosszul érezni magam, mert megint tele van a szívem nagyon jó érzésekkel...persze valószínű, hogy nem fog sokáig tartani, mert ezt a kellemes kis jóleső szívmelegedést felváltja majd szépen a kétségbeesés, majd megint depressziós leszek, ha csak nem találkozom addig egy kedves, aranyos fiúval, akinek még kellek is...