nagyon rosszak az új zenék az Alexandrában. augusztus óta dolgozom itt, eddig ugyanaz az egy válogatás-cd ment, amin elvétve voltak jó számok, de egy fél évig hallgatni már kurvaunalmas volt. azt hittem, ennél nem lehet már rosszabb, de a mostani válogatás az tényleg iszonyat. a jó számok szinte teljesen eltűntek, rengeteg középszerű, zenének nem mondható szar van, viszont a számok nagy része olyan, amit kb hat éve nyomtak faludiszkókban (bár nem jártam soha faudiszkóban, és nem tudom, hogy milyen zenéket nyomnak úgy általában a diszkókban, de ilyennek képzelem el), a másik része pedig ilyen harmadrangú csicskaárenbí, amitől szintén a falra mászok.

és az már tényleg szar zene, ami engem idegesít, sajnos nem vagyok túl művelt zeneileg (sem).

ami viszont fel tudja dobni az ilyen zenék mellett is a napomat, az a nagyon hálás idős urak és kedves nénik öröme, amikor nem tudom hány tíz éve olvasott/ keresett könyveket megtalálnak végre nálunk, és még kedves is vagyok velük, beszélgetek is szegényekkel öt percet, és én vagyok a szemükben a nap hőse, meg kézcsókot adnak a bácsik meg olyat mondanak, hogy "isten áldja" meg "legyen ngyon szép napja, kedves", meg ilyesmi.

azt viszont nem szeretem, ha tízéves kislányok lazán lecsókolomoznak.

amúgy meg elég sok ismert ember jön be ide hozzánk. most már lassan kezdek leszokni arról, hogy mindent elejtsek és bénázzak és halál vörös legyek, miközben beszélek, kasszázok, könyvet keresek a jelenlétükben. most már attól sem pirulok el jobban, ha balkánfanatikjorgosz udvarol*, mintha bárki más tenné. amikor elkezdtem itt dolgozni, mindig attól féltem, hogy csinálok valami olyan nagy balfaszságot, hogy a következő beszélgetős műsorban a fél ország "az antikváriumban a kis hülye lányon" fog röhögni...azt hiszem hajlamos vagyok arra, hogy túlértékeljem saját magam jelentőségét...

*ne is mondjátok, tudom, hogy iszonyat menő vagyok :D