2009. május 24., vasárnap

az egyik munkatársammal mindig hagyunk egymásnak üzeneteket másnap reggelre. az egyikre múlt héten ráírta, hogy "ess szerelembe".

pont ennél a mondatnál írta a papír másik oldalára tegnap a mail-címét, majd itt hagyta az illatát az orromban, a bőrömön, a hajamon, a hajszálai bebogozódtak az enyéim közé, alig tudtam kiszedni őket, megfogta a kezem, magához szorított, megpuszilta a hajam és annyira szerettem volna csak még egy kicsit ölelni, még egy kicsit több ideig, és csak olyan egyszerűen szerelmesnek lenni, mint ahogy leírod ezt a mondatot, hogy "ess szerelembe".

vagy nagyon rosszkor, vagy a legjobb pillanatban találkoztunk most, kicsit más helyen, kicsit máshogy, nagyon máshogy, mint először, aminek igazából semmi jelentősége nem volt.

szeretném azt érezni, sőt, néha elhiszem, hogy a legjobbkor.

viszont most lépnem kell valamit...ennél mélyebben úgy sem lehet a szerelmi életem, nem veszíthetek semmit. ugye nem?


3 megjegyzés:

bemapoe írta...

Ez azért milyen jó már :)

ÉvuSKA írta...

mi?:)

Névtelen írta...

beszarás .....

az, hogy egy mondatom elindított az életedben egy lavinát - remélem jót- és remélem majd elmeséled, hogy mikor és ki írta rá az emailcímét a levelem másik oldalára
na jó, ha nem is lavinát, de valahogy köze van hozzám az egésznek, és ennek most nagyon örülök

á.

u.i.: a levél amit holnap kapsz, nagyon csúnya, nem volt időm, mert feltartott két orosz