nem akarok/fogok randizni.
egyszer kiderül, hogy a boka vastag, hogy a comb narancsbőrös, hogy a melltartó pushup...már ha nem mondja azt elsőre, hogy "uhh bazmeg hogy nézel ki te szerencsétlen??? na csá".
de amúgy még ha számítana is valamit*, akkor mennyire paráznék?
*például ha a tibeti-filozófia szakos titkos szerelmem, a szexi kávézósfiú hívna randizni... (L)
3 megjegyzés:
Jaj, Évi, mi ez a borzasztóan pesszimista hozzáállás? Bájos lány vagy, és a pasik azért jobban elnézőek a vélt vagy valós testi hibák tekintetében, mint ahogy azt gondolod. Aki meg nem, az pedig meg sem érdemel, vagy nem így van?
Úgyhogy itt az ideje megkérdezni azt a tibeti-filozófus srácot, hogy leülhetsz-e mellé egy kávéra. Ha nem lépsz, akkor biztos nem lesz semmi, ha lépsz, akkor pedig még mindig 50 % esély van arra, hogy lesz valami, nem? Ebben a játékban csak nyerni lehet. :)
akkor a tibeti-filozófus srác azt hiszi, hogy csak az ingyenkávé miatt megyek oda hozzá:P
a fiúk leszarják a vastag bokát meg a kis mellet, a narancsbőrt meg észre sem veszik... true story
Megjegyzés küldése