2009. július 30., csütörtök

az életem nagy része abból áll, hogy testekre gondolok. idegen testekre. arra, hogy mennyire szeretném elcserélni az enyémet valamelyikre.

az életem szintén jelentős részét az feszült várakozással járó ideges ujjdobogás hangja kíséri. mindig várok. bármire, bármire, akárkire.

cselekedni kéne. kéne.

2 megjegyzés:

Laca írta...

Hagyni, hogy történjenek veled a dolgok, megragadni a folyamot, lazán evezni az árral. Ne várj! Nincs mire. Nincs rá idő!

ÉvuSKA írta...

eddig vártam a folyamra, nagyon lazán eveztem, rá kéne kapcsolni. és sajnos eddig csak azt hagytam, hogy TÖRTÉNJENEK velem a dolgok, nem csináltam a dolgokat...ez itt a probléma