"mert mindenki az A-ből indul"

holnap ki kell költözni a koliból. illetve a koliból nem, csak az A épületből, ugyanis felújításra nincs pénz, és állítólag lakhatatlanná nyilvánították, úgyhogy jövőre le lesz zárva, mehetünk. most átköltözöm nyárra a másik, erkélyes, sajátbudis, nagyobb szobába, nyár végén pedig még nem tudom, hová megyek, de nem kell majd visszaköltöznöm ide, az 512-be. örülhetnék, mert mindig csak panaszkodtam, hogy milyen kicsi, hogy a wc, hogy a zuhanyzó, hogy a folyosó meg a tanuló milyen retkes, lepusztult, nácik vannak a folyosó másik végén, de azért három év csak három év.

minden kellemetlenség ellenére szerettem itt lakni. emlékszem, tavaly amikor albérletben laktunk egy rövid, (de a kelleténél hosszabb) ideig az exszel, mindig rinyáltam neki meg másoknak is, hogy mennyire hiányzik a koli, és iszonyatosan boldog voltam, amikor visszajöttem, hazajöttem. mert három évig itt voltam otthon.

a társaság meg imádnivaló volt. körmend, veszkény, tiszaroff, felsőzsolca, székesfehérvár, mátészalka, vaszar, salgótarján, kisvárda, kapuvár, karancsalja. elsőben utáltam pestet, utáltam, hogy itt vannak a folyosón mindig, hogy piálnak és cigiszagom van és nem tudok tőlük aludni, és laci hajnali háromkor dörömböl be az ajtón, hogy "évi, hozták a szenet!!!". aztán megszoktam, kimentem, barétkozni kezdtem, és most, hogy már nem lesz soha így ebben a formában együtt ez a csapat, most érzem igazán, mennyire megszerettem őket, és hogy mennyire fognak hiányozni, a vizsgaidőszakban hajnali 4kor az öngyújtókattanásra egyszerre nyíló ajtók, a beszélgetések, a spontán piálások, a vízköves zuhanyzó, a vicces kiírások, amikor valaki összehányja/szarja a wc-t, cortez üzenetei a konyhában, laci napi beszámolói, tamás röhögése, minden és mindenki, amitől/akitől három évig sokszor kapartam a falat.

szeretlek, A épület.