tegnap egyébként azt is megtudtam -amellett, hogy nem mixeljük a különböző baráti/ismerősi társaságainkat(tegnap hármat is sikerült, nem volt egy jó lépés), meg hogy kurvaerőltetettnek tűnik az, hogy engem tényleg érdekel, hogy mi van az emberekkel, akár régi ismerősök, akár újak- hogy amikor épp nem olyan kapcsolatban vagyok, amikor hagyom magam halálra alázni, miközben általában észre sem veszem, hogy csúnyán tönkretesz az egész, és azt hiszem, hogy igen, ez a szerelem, akkor szemét és zsarnok vagyok.

tehát teljes mértékben képtelen egy egészségesnek mondható kapcsolatra. de megnyugtat (nem), hogy alig van olyan ismerősöm, aki boldog lenne, tehát nem csak az én életem van elkúrva.

nem baj, kiülök az ablakba cigizni, és hagyom, hogy arisztokratikusan fehér bőröm parasztosra süljön. utána pedig folytatom a pakolást, költözést. iszonyatos egyébként, nap végére meg fogok halni.