Befri és St.Ends

bár egyedül vagyok a szobában, mindig keres valaki, írnak, hívnak, átjönnek. lehet, hogy ha ez nem lenne, rosszul érezném magam amiatt, hogy nem vagyunk már barátok. lehet, hogy nevetséges, vagy buta dolog volt emiatt megszakítani egyik pillanatról a másikra minden kapcsolatot vele, de úgy érzem, hogy ezek után (az ezekre itt nem szeretnék kitérni) nem tudtam volna a barátja maradni, felesleges lett volna erőltetni. lehet, hogy még egy fél évig együtt laktunk volna, egyre kevésbé toleráltuk volna egymást, és ennél is sokkal dühösebb és kiábrándultabb lennék mikor elválunk.
úgy érzem, hogy jól döntöttem, így talán évekkel később úgy tudok majd rá emlékezni valami keserédes mosollyal az arcomon, hogy igen, jó barátnők voltunk, lehet, hogy ettől eltekintve maradhattunk volna azok, de most már mindegy.