sajnos nem közeledik olyan rohamosan a tizenkettedik munkaórám kezdete (hát még a vége!), mint amilyen gyorsan romlik a kedvem, pedig ma annyira boldogan és kedvesen mosolyogtam és magabiztos és szép és minden olyan voltam, ami én nem vagyok, hogy még a török sráctól kaptam egy ajándék baklavát is.

nyilván csak fáradt vagyok, tegnap egy horda félig magyar némettel buliztam, fél 6ra értem haza, most pedig lefordulok a székről. meg nyilván lehangolnak az alexandra rádiós zenék is, nincs egy olyan sem, amelyik ne a szerelemről szólna. satellite of love, underwater love, now you're gone, you're my wonderwall, one love, one blood, this time i know it's for real, i'm not gonna write you a love song, hey joe, where you goin' with that gun in your hand...