én igazából örülök annak, hogy esik a hó, mert szép és megnyugtató és ilyenkor mindig elképzelek dolgokat, mint a régésszel egymásba karolva sétálás hajnali kettőkor mondjuk a feneketlen tónál, romantikus csókkal, összemosolygással, havat az arcból kisimítással, irreális.

ami viszont nem jó, hogy ma is mennem kell dolgozni, remélem jár a villamos, és csak azért nem hallom a nyikorgását, mert ő is csak ropog a havon, de halad. és nem is baj, ha dolgoznom kell csak  eszembe jut, mennyire naiv is vagyok, mert az ősszel, amikor nagyonkevésezer forintért vettem csizmát, akkor azt hittem, hogy majd januárban veszek egy másikat, hasonlóan nagyonkevésezer forintért és akkor két csizmával jó lesz a tél. természetesen nincs pénzem (pedig ebben a hónapban nem is vettem magamnak semmilyen ruhát!), de voltak ilyen jó idők is , sok plusz fokkal nem is olyan rég, akkor pedig azt hittem, hogy már úgysem fog esni a hó, kibírom én egy csizmával is ezt a telet.

mivel nincs más választásom (a szüleimtől nem vagyok hajlandó pénzt kérni, mert akkor úgy tűnne, hogy nem tudom magam eltartani, ők pedig szomorúak lennének, mert én nem kapok tőlük rendszeresen pénzt, és nem mellesleg csorbát szenvedne a maradék önbecsülésem is, hogy ha már az iskolában képtelen vagyok eredményeket* elérni, még le is húzom őket), ezért kénytelen vagyok a kicsit beázós csizmában elmenni dolgozni, a többit meg már nem is írom le, megint rossz kedvem lett, csak úgy.

*nemcsak jó eredmények, hanem egyáltalán eredmények elérésére képtelen vagyok