egyébként van már munkám, júliustól kezdhetek újra a szandiban, de most már az új könyves részen.örülök, örülök, de azért sajnálom, hogy úgy tűnik, nem vagyok alkalmas egy olyan munkára sem, ahová elküldtem az önéletrajzom és ahol esetleg tanulhatnék is valami hasznosat, nem csak azt, hogy a tvájlájt meg a lezli itt van, parancsoljon,* meg egy picivel többet kereshetnék, nem 73500 ft-ot.

*mert hogy krimi-fantasy-gyerekkönyv osztályon leszek, pont nekem való.

az pedig örökké óriási szívfájdalom lesz, hogy nem voltam európa kiadón,  és nem üvölthettem, hogy bébibébi tenyomorultállat, pedig 3 koncert is volt egymás után, mindegyik 3ezer forintért, nekem pedig csak 50 Ft-om van már egy hete, meg négyhavi kolidíj tartozásom. para.

csak abban bízom, hogy nyerek a lottón, találok félmilliót a bkv-n egy borítékban, hogy lesznek olyan pénzéhesek kedvesek az európa kiadó tagok, hogy mondjuk hat év múlva újra összehoznak egy tizenötödik búcsúkoncertet.

ma megkaptam az utolsó fizetésemet, elterveztem, hogy beosztom én, de nagyon, de kellett már egy nadrág, mert az összes kiszakadt, vagy legalábbis lóg rajtam, meg vettem egy rövidnadrágot itthonra, meg azt a felsőt sem hagyhattam ott, el kell kezdenem valami munkát keresni, mert éhen fogok halni, koli díjat meg ki tudja, mikor fizettem utoljára, szörnyű, borzasztó, felelőtlen nő lány vagyok.

(foglalkoztat a kérdés, mikor is fogom magam nőnek érezni, meg úgy viselkedni, öltözködni, ilyenek.)

én igazából örülök annak, hogy esik a hó, mert szép és megnyugtató és ilyenkor mindig elképzelek dolgokat, mint a régésszel egymásba karolva sétálás hajnali kettőkor mondjuk a feneketlen tónál, romantikus csókkal, összemosolygással, havat az arcból kisimítással, irreális.

ami viszont nem jó, hogy ma is mennem kell dolgozni, remélem jár a villamos, és csak azért nem hallom a nyikorgását, mert ő is csak ropog a havon, de halad. és nem is baj, ha dolgoznom kell csak  eszembe jut, mennyire naiv is vagyok, mert az ősszel, amikor nagyonkevésezer forintért vettem csizmát, akkor azt hittem, hogy majd januárban veszek egy másikat, hasonlóan nagyonkevésezer forintért és akkor két csizmával jó lesz a tél. természetesen nincs pénzem (pedig ebben a hónapban nem is vettem magamnak semmilyen ruhát!), de voltak ilyen jó idők is , sok plusz fokkal nem is olyan rég, akkor pedig azt hittem, hogy már úgysem fog esni a hó, kibírom én egy csizmával is ezt a telet.

mivel nincs más választásom (a szüleimtől nem vagyok hajlandó pénzt kérni, mert akkor úgy tűnne, hogy nem tudom magam eltartani, ők pedig szomorúak lennének, mert én nem kapok tőlük rendszeresen pénzt, és nem mellesleg csorbát szenvedne a maradék önbecsülésem is, hogy ha már az iskolában képtelen vagyok eredményeket* elérni, még le is húzom őket), ezért kénytelen vagyok a kicsit beázós csizmában elmenni dolgozni, a többit meg már nem is írom le, megint rossz kedvem lett, csak úgy.

*nemcsak jó eredmények, hanem egyáltalán eredmények elérésére képtelen vagyok