amikor mesélem a sztorikat az életemről, a csoporttársaim mindig megkérdőjelezik az épelméjűségemet. legutóbb arról beszéltem nekik, amikor középiskolában az egyik barátnőnknek kényszerzubbonyt varrtunk (azt hiszem, én voltam az ötletgazda), mert mindig mindig hazament suli után és nem bandázott velünk.
ennél már csak akkor néztek furábban, amikor elmeséltem nekik a sternenhoch herceg szenvedéseit, pedig az egy jó könyv.
4 megjegyzés:
ó, bárcsak nekem varrtak volna kényszerzubbonyt!! szerintem tök vicces ötlet:))
kinek is varrtunk? ugye nem nekem??
neeem, orsinak varrtuk! meg magunknak mellé nővérke-kendőt :D
szerintünk is vicces volt, orsi szerint annyira nem.
óóóóó nasia a gumicukraidra én eddig azt hittem, hogy lufik!!!
Megjegyzés küldése