ma a csodálatos előadáson nem láttam magam körül mást, csak agyakat, aztán elképzeltem tudós professzorokat, phd-hallgatókat, képzést időben befejezőket, láthatóan boldog embereket, miközben szorulásuk van. majdnem jól éreztem ettől magam, aztán rájöttem, hogy milyen szörnyű, hogy el kell képzelnem más embereket ilyen helyzetben ahhoz, hogy egy kicsit jó legyen. 

egyébként szerintem látható a szorongásom.