Igazából nem nagyon értem azt, hogy ha valami már egy kicsit is úgy tűnik hogy rendben van, akkor miért jönnek törvényszerűen a pici jónál is sokkal de sokkal rosszabb dolgok....nem tudom, mit és hol rontok/ rontunk el, hogy ennyire szerencsétlen/ek vagyok/unk, de mostmár kezd egy kicsit elegem lenni....valahogy nincs kiút a lúzerségből úgy érzem, bármennyire is töri magát az ember....sokaknak meg minden összejön, anélkül, hogy próblákoznának, tennének valamit, egyszerűen csak mázlijuk van....és hiába mondja bárki, hogy "de te tudod, hogy már megtanultad ezt és ezt és már senki nem veheti el tőled", meg hogy "legalább tudod, hogy akkor is neked volt igazad" meg "majd minden rendben lesz"... aztán soha nem lesz semmi rendben...ne érezzétek úgy soha, hogy sínen van az életetek, mert akkor vagy kisiklik a vonat, vagy mávsztrájk lesz vagy akármi.....mindig kell hogy legyen az emberben egy kis félelem amiatt, hogy valami rossz történik, és akkor talán nem...vagy ki tudja:(