szararc

ilyet nem lehet csinálni, hogy 2 napig nincs internetem, amikor pms-em van!!! tegnap ezek miatt voltam nagyon szomorú (meg a régész is hiányzik), és olyanokat is felhívtam, akiket nem is akartam egyébként, csak annyira egyedül éreztem magam, hogy muszáj volt beszélnem bárkivel. elsősorban azokkal, akiket szeretek, aztán azok gyorsan leráztak, mert dolguk volt, aztán azok is leráztak, akikkel nem is akartam annyira beszélni.

ekkor rájöttem, hogy a régész is ezért hiányzik ennyire elviselhetetlenül ha turnén van, mert senkivel, de tényleg senkivel nem beszélek. ha itthon vagyok, a szobatársaimmal max. 5 mondatot váltok egy nap, ha bemegyek az egyetemre, akkor ott talán van vki, telefonálok, akkor néha felveszik, de engem nem keres senki.

szomorú lenne ez, ha nem szoktam volna már meg. és megint itt motoszkál a kérdés, hogy akkor mi a fasz lesz velem, ha egyszer elhagy a régész?

the cat's out of the bag

régész: Évuska élete? ez mi?

É: jujj hát semmi (óanyámbazmeg mekkorahülyevagyok hogynemtölrömazelőzményeket amikorjönhozzám állatvagyok, demekkora)

régész: nyugi, Évuskának nem kell paráznia, nyugodtan írhat blogot, soha nem fogom elolvasni.

most örüljek, vagy ne?

és van olyan, aki ilyenkor a szánt a babám, csireg-csörög sej-haj a járom című dalt furulyázza a koliban.

hát normális ez?

még ha akarnék sem tudnék így tanulni. jó lenne, ha valaki itt állna felettem és nap közben néha baszogatna, hogy álljak neki tanulni. vagy hogy látnám valami szörnyű következményét annak, hogy nem tanulok most. (látom most is, inkább csak nem kéne leszarni, ugye?)

amúgy ha valaki okosabb nálam, nem szabad még viccből sem olyat mondani, hogy Mikszáth írta a fekete gyémántokat, mert sajnos mivel annyira helyén van az önbizalmam, rögtön elszégyellem magam, hogy mekkora tudatlan paraszt vagyok, hogy azt hiszem, hogy Jókai, és hogy mit várok én magamtól az életben ilyen sötét agyatlan majomként, és hiába tudom, hogy Jókai, akkor is két napig azon feszülök, hogy vajon tényleg az önbizalomhiányom miatt nem tudom az ehhez hasonló alap dolgokat, vagy a tényleges tudatlanságom miatt.

szerdán sziget, próbálok egyébként a koncertekre gondolni, arra, hogy milyen jót fogok majd bulizni, egy hét tombolás, és nem arra, hogy 3 gyönyörűszép és csinos barátnőmmel megyek, akik mellett úgy fogok kinézni, mint egy gnóm, bár nyilván ez az ég világon senkinek nem fog szemet szúrni, kissé megint túlértékelem magam, hiszen annyira jelentéktelen vagyok, hogy valószínűleg senki nem fog észrevenni, tehát az sem fog feltűnni, hogy gnóm vagyok.

ezen a napon 2 olyan dolog is történt velem, ami nagyon nem kellett volna.

az első az az, hogy otthon hagytam a szemüvegemet, ami igencsak problémás dolog ugyebár egy ilyen már-majdnem-vak embernek. nem baj, bár riadóztattam a családomat, hogy holnap legyenek szívesek expressz feladni postán, addig meg nem mozdulok ki, mert igencsak morózus vakond fejem van, ha szemüveg nélkül próbálok valami messzebb lévő* tárgyra koncentrálni.
a második ilyen dolog még otthon a nappali festése után a nappaliba visszakerülő könyvek kiválogatása közben Zsíros Sándor Felsőzsolca története és a A front alatt** című könyvei folyamatosan a kezembe akadtak, beléjük botlottam, akárhová is raktam őket. Aztán rájöttem, hogy az előbbiből 2, az utóbbiból 3 példányunk*** van, sajnos. Aztán voltam olyan hülye, hogy bele is olvastam mindkettőbe. Ez annyira rosszul érintett, hogy utána inkább elmentem és vasaltam 3 órán keresztül.

*mondjuk 3 méternél távolabbi
**1944-ben Felsőzsolca felszabadítása
***Ingyen elvihetők, ajándékba adunk mellé Daniel Steel könyveket is.

a legszörnyűbb dolog az egyedüllétben az az, hogy már undorodok magamtól, amikor nem is tudom hányadik gusztustalan és együgyű romantikus film után bőgöm magam álomba...aztán felkelek, kimegyek fogat mosni, és fogmosás közben látom, hogy a tükör másik oldalán lakó felvonja a szemöldökét, és gúnyos nevetéssel szótagonként köpködi át nekem, hogy szá-nal-mas...

az már viszont tényleg durva, ha a 19. dinasztiáról nem tudtam egy szót sem mondani...és az is durva, hogy el tudom képzelni, hogy az oktató a mai nap után ki is nézi belőlem, hogy tényleg nem tudok róla semmit. nem leszek egyiptológus. ez nem rinya, ez tény.

az egyetlen probléma az volt ezzel a vizsgával, hogy volt is kedvem megtanulni az anyagot, eszem is volt hozzá, sőt! meg is tanultam, méghozzá (nem csak) magamhoz képest jól...erre bemegyek és annyit sem tudok mondani, hogy bombalabombalabombalabombalabombala....illetve annyit tudtam mondani, hogy "ez nekem nem megy"...és tényleg nem ment volna...ügyes, okos kis évike.

már régóta terveztem? hogy mint olya sokan mások? egyszer én is jól kirázom a morzsákat és szöszöket és egyebeket a billentyűzet rései közül: ez a jeles esemény tegnap lett volna? ha a nagy tanulás közepette nem borítom az energiaitalomat a laptopomra:::és ugye így a morzsák odaragadtak és nem jönnek ki: ez ak isebbik probléma? eddig is elvoltak ott: de ahogy láthatjátok? a billentyűzetem kicsit furán működik: :d például most a capslock be van nyomva? így tudok szépen kisbetűkkel írni: meg például nem tudom kijavítani a gépelési hibákat? mert akkor kijelöl s kitöröl mindent::::eltűntek a szép vesszők és pontok is:(
segítsen valaki!!!csak ez a hülye kettőspont meg kérdőjel van mindenhol::::::::??????


jelentem, megjavult, illetve félig-meddig, mert most meg kérdőjelet és kettőspontot nem tudok rakni. látjátok,,,,,szmájlit sem tudok csinálni és dollárjelet sem, pedig a dollárjel igencsak inherens attribútuma a blogomnak, gondolom ezt már tapasztaltátok zárójelnevetősszmájlizárójelbezár

kellemetlen, mi?
mégis mire számítottál???
mire számítHATTÁL, te rettenetesen idióta hülyegyerek?????
vedd észre magad, nincs neked senkid...senkid bazmeg...

NOT A TEEN

A mai cigimen: A DOHÁNYZÁS ÖREGÍTI A BŐRT.....basszus legalább nem mondanák azt, hogy "de utálom az ilyen nagyseggű semmimellű tinilányokat" ....hanem mondjuk a tinilányt vmi másra cserélnék ki...pl koravén picsára:D
Azt hiszem, az emberek nagyon szeretnének hozzájárulni ahhoz, hogy legyen önbecsülésem...köszönöm nektek...

rettegek a kínos csendtől a beszélgetések közben...meg az új emberektől...meg attól a pillanattól, amikor rájönnek, hogy mekkora szar arc vagyok:D ezért megkímélem őket a kínos pillanattól, hogy fél órával a találkozás után valami iszonyat sürgős dolog miatt le kelljen lépniük...igazából nem is értem hogy a barátaim miért barátkoznak velem:D

van olyan, hogy nem merek hinni a megérzéseimben, mert minden, de minden annyira ellenük szól, és anyira képtelenségnek tűnik, amit gondolok és érzek, és olyan tökéletes lehetne, ha minden olyan lenne, ahogy Évuska elképzeli, hogy bele sem merek gondolni, mert beleremeg minden egyes porcikám...egyes dolgokat asszem túlreagálok, mert reménykedem, hogy az történik, amit szeretnék, minden apró kicsit is pozitív jelet úgy fogok fel, mintha minden rám vonatkozna.....ezzel csak az a baj, hogy ilyenkor esik legjobban pofára az ember utólag...de ez az én formám

a fáradtság indikátora nálam a helyesírási és fogalmazási hibák szaporodása, illetve az olvasott szöveg megértésének hiánya...fura, hogy helyesírási versenyeke is jártam, nem is rossz eredményekkel, és képes vagyok leírni, hogy rencer meg hogy muszály meg hogy mekszaporodig és egyéb ilyen csúnyaságok...szomorú, szomorú, még a végén kiderül, hogy az egyetemen csak butább lesz az ember...

Igazából nem nagyon értem azt, hogy ha valami már egy kicsit is úgy tűnik hogy rendben van, akkor miért jönnek törvényszerűen a pici jónál is sokkal de sokkal rosszabb dolgok....nem tudom, mit és hol rontok/ rontunk el, hogy ennyire szerencsétlen/ek vagyok/unk, de mostmár kezd egy kicsit elegem lenni....valahogy nincs kiút a lúzerségből úgy érzem, bármennyire is töri magát az ember....sokaknak meg minden összejön, anélkül, hogy próblákoznának, tennének valamit, egyszerűen csak mázlijuk van....és hiába mondja bárki, hogy "de te tudod, hogy már megtanultad ezt és ezt és már senki nem veheti el tőled", meg hogy "legalább tudod, hogy akkor is neked volt igazad" meg "majd minden rendben lesz"... aztán soha nem lesz semmi rendben...ne érezzétek úgy soha, hogy sínen van az életetek, mert akkor vagy kisiklik a vonat, vagy mávsztrájk lesz vagy akármi.....mindig kell hogy legyen az emberben egy kis félelem amiatt, hogy valami rossz történik, és akkor talán nem...vagy ki tudja:(