most nagyon sokat kéne olvasnom és tanulnom erről, hogy össze tudjam szedni szerdára a szemináriumi dolgozatomat, de valahogy túl szépen süt a nap, túl sok madár csicsereg és túl sok olyan érzés kavarog bennem, ami nem hagy nyugodni...túl sok biztos és bizonytalan dolog, amitől az egész lelkemet olyan képlékenynek érzem, mint még soha...mintha egy nagy kocsonyás valami lennék, amin csak ez az idétlen szemüveg mondható biztosnak....