winter wonderland...

a mai napon mindennél jobban idegesítenek a karácsonyi dalok a munkahelyemen, szeged, bazmeg, pedig már november közepétől lett volna időm megszokni a rémesebbnél rémesebb feldolgozásokat, most kidobjam én, vagy várjam meg, amíg ő teszi meg, most például a coco jumbo christmas edition megy, nekem kell otthagynom, mert ha ő teszi meg, azt nem élem túl, majdnem olyan rossz, mint egymás után ötször meghallgatni a rudolph the red-nosed reindeer-t, mi a f*szt csináljak, különös kegyetlenséggel ölném meg azokat, akik karácsonyi számokat írnak, pedig azt hittem, hogy mi leszünk én leszek majd a szabályt erősítő kivétel, meg azokat is, akik kitalálták, hogy folyamatosan ilyeneket kell hallgatnunk.annyira szerencsétlen vagyok.

ma azt álmodtam, hogy meghalt. nem tudom elképzelni, hogyan mehetne tovább nélküle az a mindennapi élet, amelynek ő soha nem volt része. de bármennyire is próbálom, azt sem tudom elképzelni, milyen lenne, ha hirtelen a részévé válna, ha akármikor felhívhatnám, hogy szar napom volt, hiányzol, jó napom volt, hiányzol, milyen napod volt, mit ettél ebédre, mit csinálsz még ma, szeretlek, ha egy hónapban nem csak két napig ölelhetném, ha nem csak akkor mondaná, hogy kicsim, meg picike...

de ez nem az, soha nem lesz az.

felvidít, hogy tudom, hogy gondol rám, lehangol, hogy még két hétig csak gondolni tudunk egymásra, felvidít a jamesonos karamella is, viszont lehangol, hogy ettől is csak kövérebb leszek.

Árkádban merengő

de jó is lenne, ha egy boltban a férfiruhák között meglátnék egy pólót mondjuk, és azt mondhatnám: "ó, ez Pistikének* milyen jól állna...meg is veszem neki"

és hazamegyek és odaadom, és Pistike örül neki, mert mindig egy ilyen pólóra vágyott, mert ő egy olyan fiú aki olyan ruhákat hord amilyenek nekem tetszenek egy fiún, és örülne azért is mert szeret és én is szeretem. Én meg örülnék, mert csinált nekem vacsit, és mindig boldog amikor hazaérek és azért is örülnék mert szeret és én is szeretem.

ezzel csak két probléma van: nincs pénzem és nincs Pistike...


*aki lehetne akár Gyula vagy Márton vagy Jeremiás is

az illat követ engem. most már nem tudok előle leszállni a metróról, mert mindenhol ott van. ma a Margitszigeten találkoztam vele. egy biciklis hozta magával. szenvedek, szenvedek, de ez most kicsit jóleső szenvedés. lehet, hogy azért, mert még nem látom a végét. nem akarom látni a végét. pedig már rögtön az elején vége volt. én és a halva született dolgok vonzzuk egymást.

Kedves Isten!

most megmutathatod, hogy tényleg létezel és hogy érdemes hinni benned! az igényeim: kávé, hátmasszírozás, tengerpart, barna bőr, függőágy, fogfájás nélküli élet. nem kérek lottóötöst, örökké tartó szerelmet, 10 centivel hosszabb lábakat, 90-es mellbőséget, pénzes pasit, csak ennyit. kérlek....

az már viszont tényleg durva, ha a 19. dinasztiáról nem tudtam egy szót sem mondani...és az is durva, hogy el tudom képzelni, hogy az oktató a mai nap után ki is nézi belőlem, hogy tényleg nem tudok róla semmit. nem leszek egyiptológus. ez nem rinya, ez tény.

a mai állapotomat a nyomi szó tükrözi a legjobban. fáj a térdem, egész nap görcsöl a talpam, lefordulok a fáradtságtól a székről, a fél napomat egy olyan teremben töltöttem, ahol még az életkedvemnél is kevesebb oxigén volt...és persze itt vizsgáztam, és nem nagyon jutott eszembe az, amit megtanultam,sajnos. persze az, hogy a megtanultak nem jutottak eszembe, nem jelenti azt, hogy bármi más eszembe jutott a nap folyamán. bamba és üres voltam, mint egy tök. csak egy dolog van, ami elválaszt a teljes tök-léttől. nem motivál, nem is érdekel, csak úgy ott van a fejemben és figyel. nem gondolkodom rajta, csak látom. és ez épp elég nekem.

nincs kedvem tanulni, utálom az iskolát utálom az egyetemet nyeeeeeeee :(
jövőre elvégzek egy műkörömépítő tanfolyamot meg egy cukrász vagy pék tanfolyamot, megváltoztatom a nevem Varga Ilonkára vagy Kovács Mónikára, és majd kurvaokos leszek a munkatársaim között és nem halok éhen a híd alatt az egyiptológus-arabos diplomámmal...apicsábamár az egésszel

a haj az egy olyan dolog, amivel én soha nem tudok mit kezdeni. főleg a sajátommal nem.
milyet is szeretnék? oldalrafésült, bubi, elöl egyenes frufru, hullámos, szögegyenes, rövid kisfiús, hosszú, klasszikus, nőies, szőke, barna, fekete? milyenmilyenmilyen? jövő hétig el kell döntenem...félek, hogy rosszul fogok dönteni és majd jól megbánom, mint általában szoktam. Igazából minden frizura amitől mások annyira nőiesek lesznek és jól áll nekik, nekem azok méginkább hülyegyerekes külsőt adnak...ejjejj

basszus ma pünkösd van:D
én ezt tegnap nagyon is jól tudtam, főleg, hogy még figyelmeztettek is rá...ám amikor hazajöttem úgy de úgy belevetettem magam a tanuásba, hogy kb egy óra múlva elaludtam, ma viszont rá kellett eszmélnem, h nincs kajám, illetve van egy kis zöldbabom illetve spenótom....úgyhogy akár csiálhatnék spenótos zöldbab bádzsit is, de igazából spenóton és zöldbabon kívül tényleg nincs itt semmi..meg ahogy elnézem, nem biztos hogy ízlene...:D
mindenkit csókoltatok, aki a mai napon halálra zabálja magát:)

ma amikor utoljára megnéztem az órát elalvás előtt, fél 4 volt....11től aludtam vagy éjfélig, vagy legalábbis félálomban vergődtem, de akkor jöttek a kedves folyosólakók, és ma IS üvöltöztek meg dobáltak és rugdostak mindent össze-vissza, na és akkor teljesen felébredtem, és utána csak agyaltam és agyaltam és próbáltam rendet tenni magamban, és próbáltam végignézni az egész életem (jaj de isssszonyatosan komolyan hangzik), megbeszéltem magammal hogy milyen is vagyok ( itt nagyrészt egyetértettem magammal) és hogy miért lettem ilyen, amilyen ( itt már nem annyira)...az a durva, hogy már hetek óta ezen gondolkodom, itt van ez a csomó kérdés a fejem körül és néha megtalálnak, és akkor elfelejtek enni, inni, kommunikálni, és csak mi maradunk....én és a komplexusaim..de köszönöm jól vagyunk...de most, hogy már tudom úgy látni az életemet, hogy ne szégyelljem magam minden miatt, amit tettem, és teljesen kibékültem azokkal az emberekkel (magamban), akik bántottak, és kibékültem magammal, amiért másokat bántottam, és most valahogy minden harag nélkül vagyok, úgy érzem, kikerülök a gödörből, a komplexusok ott maradnak, és majd meglátjuk, milyen is vagyok nélkülük...biztos édes

az meg milyen már hogy nem figyel oda, és a kedves teszkós munkatárs fejbevág ilyen laza mozdulattal egy vödör porcukorral....:D (mert hogy ott kéremszépen vödörből szórják a porcukrot a kakaóscsigára!)....lehet hogy fáj az orrom....nem kicsit...még mindig:)

Ahelyett hogy hazajöttem volna és tettem volna a dolgom, az esőben sétálva kerestem önmagamat, de nem igazán találtam meg...olyan jó lenne, ha valaki, aki igazán határozott, megmondaná, hogy mit tegyek az életemmel...és olyan jó lenne, ha ez a valaki én lennék...merthogy tudom én hogy mit akarok, csak nehéz rászánni magam arra, hogy a sarkamra álljak, hogy éljem a saját életem, hogy magamért éljek, ne másért, vagy ha másért, érezzem, hogy ő is értem....

ma hallottam egy ilyet: "tudod,az idegesítő kislány", van az ismerőseim között olyan, akit így emlegetünk: "tudod, az ölelős kislány"......kíváncsi vagyok, hogy az én ismerőseim,akik nem ismernek annyira, hogy megjegyezzék a nevemet, engem hogy hívnak....pl.:
"a gyökér szemüveges kislány"
"a kislány aki mindig ugyanazokban az unalmas ruhákban jár"
"a feszengős kislány"
"az egy sörtől berúgós kislány"
vagy ami szerintem a legáltalánosabb lehet:"az a...na..tudod...na..izé ilyen szőkésbarna szemüveges alacsony...na, hát tudod...ááá mindegy, olyan átlag, akit nem lehet leírni mert nincs semmi különös rajta...na...tudod.."

most nagyon sokat kéne olvasnom és tanulnom erről, hogy össze tudjam szedni szerdára a szemináriumi dolgozatomat, de valahogy túl szépen süt a nap, túl sok madár csicsereg és túl sok olyan érzés kavarog bennem, ami nem hagy nyugodni...túl sok biztos és bizonytalan dolog, amitől az egész lelkemet olyan képlékenynek érzem, mint még soha...mintha egy nagy kocsonyás valami lennék, amin csak ez az idétlen szemüveg mondható biztosnak....

most rettenetesen nagy szükségem van egy új felsőre és egy sütire...azt hiszem tényleg lány vagyok...

fáradt....

...vagyok és nem bírom rávenni magam a tanulásra,pedig muszáj lenne mindent megcsinálnom ezen a hétvégén, hogy a szemináriumi dolgozatom témáján agyalhassak az elkövetkezőkben Nílus- völgy története című csudakurzusra (L), illetve azért, hogy (amennyiben sikerül megkaparintanom hétfőn) a "fénymásolt Platónt" röpke egy éjszaka alatt le tudjam fordítani....pedig még egy kicsit gondom volt egy ideje Aiszóposszal is, aber es gibt kein problem, én nagyon okos és ügyes vagyok...azt hiszem adok magamnak 5 percet, mialatt megeszem azt a csokikockát( marcipános MILKA, köszönöm Gizinéni:)), amely annyi energiát ad feltételezhetően, hogy fel tudok majd állni és el tudok menni a konyhába kávéfőzés céljából....