rettegek a kínos csendtől a beszélgetések közben...meg az új emberektől...meg attól a pillanattól, amikor rájönnek, hogy mekkora szar arc vagyok:D ezért megkímélem őket a kínos pillanattól, hogy fél órával a találkozás után valami iszonyat sürgős dolog miatt le kelljen lépniük...igazából nem is értem hogy a barátaim miért barátkoznak velem:D