ma amikor utoljára megnéztem az órát elalvás előtt, fél 4 volt....11től aludtam vagy éjfélig, vagy legalábbis félálomban vergődtem, de akkor jöttek a kedves folyosólakók, és ma IS üvöltöztek meg dobáltak és rugdostak mindent össze-vissza, na és akkor teljesen felébredtem, és utána csak agyaltam és agyaltam és próbáltam rendet tenni magamban, és próbáltam végignézni az egész életem (jaj de isssszonyatosan komolyan hangzik), megbeszéltem magammal hogy milyen is vagyok ( itt nagyrészt egyetértettem magammal) és hogy miért lettem ilyen, amilyen ( itt már nem annyira)...az a durva, hogy már hetek óta ezen gondolkodom, itt van ez a csomó kérdés a fejem körül és néha megtalálnak, és akkor elfelejtek enni, inni, kommunikálni, és csak mi maradunk....én és a komplexusaim..de köszönöm jól vagyunk...de most, hogy már tudom úgy látni az életemet, hogy ne szégyelljem magam minden miatt, amit tettem, és teljesen kibékültem azokkal az emberekkel (magamban), akik bántottak, és kibékültem magammal, amiért másokat bántottam, és most valahogy minden harag nélkül vagyok, úgy érzem, kikerülök a gödörből, a komplexusok ott maradnak, és majd meglátjuk, milyen is vagyok nélkülük...biztos édes