most fogtam magam és töröltem az iwiw és facebook profilomat is. nem mintha túl sokat foglalkoztam volna vele az utóbbi időben, de mindig felidegesített, akármikor bejelentkeztem. az iwiwen már tényleg annyi ismerősöm volt, hogy zavart, és nem tudtam válogatni, hogy x-et miért töröljem ki, ha y-t nem, pedig kb ugyanannyi ideje nem beszélek egyikkel sem.

ami viszont most a legjobban felidegesített, az az volt, hogy még utoljára azért rákerestem a régész tavaly ilyenkor még barátnőjére és meg is találtam, sajnos. nem akarok írni semmit a lányról, mert okos és szép és nehéz élete is volt biztosan, de ő vele szeretett volna távkapcsolatban élni, ami nem miskolc-budapest 200 km(ami amúgy akkora, hogy lehetetlen megoldani ugyebár), hanem kicsit több, akkor most hagyom abba ezt a mondatot inkább, mert tényleg nagyon felidegesített, mert fáj, és csúnyákat írnék, és tudom, hogy semmi közöm az előző kapcsolataihoz, meg a következőkhöz sem, ez csak a saját hülyeségem, de akkor is.

és most rájöttem, hogy nem akarok még egy nyarat és még egy évet azzal tölteni, hogy akárki miatt is siránkozom és tönkreteszem magam, úgyhogy nem írok neki többet. nehéz lesz, de mégis könnyebb, mintha tovább bonyolítanám a dolgokat. úgyhogy most azzal kezdem, hogy 2 perc szagolgatás után kimosom az atlétát, amin még rajta van az illata szerda óta. (tényleg remélem, hogy nem talál soha a blogra)